A trambulin előkészítése

Zónai Roland harmadéves biomérnök hallgató a Debreceni Egyetemen és a közeljövőben megalakuló biotechnológiai szoftverfejlesztéssel foglalkozó BioTechnoVation Kft. társalapítója.  Roland részt vett a MATEHETSZ Gondolkodj üzletben tréningjén, most pedig a Tehetség Piactér mentorpogramban dolgozik közösen dr. Dinnyés András kutatóval. A kutató a Szent István Egyetem professzoraként molekuláris állatbiotechnológiai laboratóriumot vezet, a Biotalentum Kft. ügyvezető igazgatója és tulajdonosa, és az Utrechti Egyetemen az állatorvosi fakultás egyetemi tanára.

Hogyan telik egy ügyvezető, kutató, egyetemi tanár átlagos napja?
Dr. Dinnyés András: Napi minimum 12 óra munkával, közel 200 e-maillel. Az enyém egyszerre egyetemi oktatói és üzleti-kutatói pálya. Tehát a fehér köpeny és a labor csak kis része a munkámnak, mert egy 30 főt foglalkoztató céget nem lehet onnan irányítani.

Roland, mivel foglalkozik jelenleg?
Zónai Roland: Jelenleg harmadéves Biomérnök BSc hallgató vagyok a Debreceni Egyetemen. Maga az egyetem az időm nagy részét leköti, mivel az előadások gyakran reggeltől akár este 6-7-ig is elhúzódnak. Ha a nap folyamán van egy-két óra szabadidőm, akkor időpontot egyeztetek a professzoraimmal, hogy tájékoztassam őket egy-egy újabban talált ösztöndíjról vagy versenyről, mivel a jelentkezés sokszor hosszú és többszöri konzultációt igényel. Ezen kívül több intézményhez is járok heti rendszerességgel, például Debrecenbe az American Corner irodájába, ahol segítséget nyújtanak az amerikai mesterképzésekre való jelentkezésem előkészítésében. Bár még egy évem van a diplomáig, a tapasztalatok alapján úgy látom, hogy a sikeres pályázathoz jó időben el kell kezdeni a felkészülést, hogy esély legyen a nemzetközi környezetben, ez pedig borzasztóan időigényes folyamat. Nekem ez most a trambulin előkészítése.

Hogyan került kapcsolatba a Tehetség Piactér programmal?
Z.R.: A legtöbb lehetőségre saját internetes keresgéléseim során bukkanok. Tavaly így találtam rá az 50 Tehetséges Magyar Fiatal Programra, ide le is adtam jelentkezésemet; akkor sikertelenül. A jelentkezéssel viszont bekerültem a Tehetséghidak rendszerébe; így értesültem a korábban megrendezett Gondolkodj Üzletben workshopról és a Tehetség Piactér program felhívásáról is. A Gondolkodj Üzletben workshop egy nagyszerű, főleg startup-alapításra fókuszáló program volt, ami üzleti előadások helyett kreatív feladatokkal a saját vállalkozói oldalunk előhozására helyezte a hangsúlyt. A tréningen a mélyvízben tapasztalhattuk, hogy mennyire lennénk rátermettek a cégalapításra, ilyen lehetőség pedig ritkán adódik.

Hogyan és mikor fordult érdeklődése a biotechnológia irányába?
Z.R.: Mindig is érdeklődtem a tudományok és a modern technológiák iránt. Már középiskolás koromban minden lehetőséget megragadtam a fejlődésre, így például részt vettem a Nemzetközi Biológia Diákolimpia selejtezőjén. Itt ismerkedtem meg egyebek között a biotechnológiával, a szakma egyedisége és modernitása pedig azonnal magával ragadott; így elhatároztam, hogy biomérnök leszek. Az elindulás lehetőségét a középiskolai biológia tanáromnak köszönhetem, aki felfigyelt természettudományos érdeklődésemre, és sokat segített nekem, például elvitt a Szegedi Tudományegyetem biomérnöki tanszékére.

Milyen lehetőségei voltak eddig tudása fejlesztésére?
Z.R.: Ami a tudományos hátteremet illeti, az akadémiai előrehaladásom során korábban már volt alkalmam mind itthoni, mind nemzetközi kutatásba bekapcsolódni, és a kutatási módszereket és technológiákat megismerni. A lehetőségeknek viszont mindig saját magamnak kellett utánajárnom. Eddigi legnagyobb sikeremnek azt tartom, hogy tavaly nyáron beválasztottak az Amgen biotechnológiai cég által szervezett egyik legnagyobb presztízsű nemzetközi nyári kutatási programba, ahol mélyebb betekintést nyertem a gyógyszerfejlesztési folyamatba, és kutatási eredményeimet nyár végén Angliában prezentálhattam az ipar meghatározó kutatói előtt.

Milyen motivációval kapcsolódott a Tehetség Piactér programjához?
D.A.: Az egyik nagyon fontos eleme annak, hogy tíz éve hazatértem, hogy olyan környezetben szeretnék élni, ahol jól érzem magamat, és ezt nekem kell megteremtenem. Ennek egyik fontos eleme fiatal kutatókat és a jövő tehetséges üzletembereit segíteni, hogy kialakuljon egy olyan mikrokozmosz, ami előre viszi a területet, a cég életét és a persze a társadalmat is. Egy európai uniós Marie Curie tréning projekt keretében például nemzetközi PhD kutatók tevékenységét koordinálom. A program része, hogy a hallgatók a szűk tudományos közegen túlmutató ismeretterjesztő, társadalmi oktatói munkát is végezzenek, így a Tehetség Piactér programba egy lengyel, egy portugál és egy indiai doktoranduszomat is bevontam.

Z.R.: A Tehetség Piactérbe az üzleti hátterem fejlesztése kapcsán jelentkeztem, mivel mostanra a laborokban eltöltött idő után a biotechnológia tudományos oldalát megízlelve úgy érzem, hogy inkább a szakma üzleti oldala felé orientálódnék. Mind a biotech cégvezetés, mind a biotech befektetési tanácsadás érdekel, azonban az ezekhez a komplex területekhez szükséges gazdasági és menedzsment oldalt nem ismerem, és ezeket sajnos nem is nagyon tanítják. Így a Piactér mentorálási lehetőség egy központi elemét képezheti a karrierem megalapozásának.

Mikor kezdték a közös munkát?
D.A.: Másfél hónapja kezdtük a munkát. Roland egyetemi tanulmányai vége felé közeledő fiatal, aki sok mindent megtanult a biotechnológiáról mint szakmáról, és sok olyasmit felismert, ami szerintem is nagyon fontos. Nem csak kutatóként viselkedni, de ipari területekre is kitekinteni, innovációt menedzselni, cégépítésben részt venni. Ez a tudás kevéssé elérhető az egyetemen, ezért a céges hátterem és tapasztalatom érdekes és tanulságos számára.

Z.R.: Az első beszélgetést két héttel a Tehetség Piactér program budapesti megnyitója után tartottuk meg, mert Andrásnak a megnyitó után külföldre kellett utaznia. András magas beosztásából adódó elfoglaltságai, valamint az újabb egyetemi szemeszterem indulása miatt az együttműködésünk alapja a rugalmasság, ezért skype-on tartjuk a kapcsolatot. Társalgásaink központi eleme a biotechnológiai eszmecsere. András életvitelét megismerve egy teljesebb és valósághű képet kapok arról, hogy milyen feladatai vannak egy biotech cégvezetőnek a tárgyalások és meetingek mellett, valamint milyen kihívásokkal kell szembenéznie a mindennapokban. Így András példáján keresztül az élettel találkozom, amit az egyetemen nem tanítanak.

Milyen élmény a közös munka?
Z.R.: Ami engem illet, nagyon szeretek Andrással beszélgetni. Számomra az utazásai nagyon inspirálóak, és páratlan lehetőségnek tartom, hogy első kézből láthatok bele a biotech szakmának azon részébe, amelyet még a biotechnológiában képzést szerző hallgatóként nekem is egyfajta „mítosz” leng körül.

Milyen célt tűztek maguk elé?
D.A.: A célok folyamatosan alakulnak, Roland nagyon céltudatos, meg tudja fogalmazni azokat a kérdéseket, amikre kíváncsi. Az a véleményem, hogy minél szabadabban beszélgettünk, annál nagyobb eséllyel kelti fel valami új dolog a figyelmét. Segítem Rolandot, hogy szakmai közösségekbe, konferenciákra és vállalkozásfejlesztéssel-beruházással foglalkozó körökbe bejusson, ami remek alkalom a tapasztalatszerzésre.

Z.R.: A mentoráltság végére szeretnék egy pontos képet kapni arról, hogy egy biotechnológiai vállalkozás vezetőjének milyen szakértelemmel és készségekkel kell rendelkeznie, valamint milyen speciális kihívásokkal kell szembenéznie, mert csak úgy fogom teljesen látni, hogy milyen területeken kell még fejlődnöm, és ezt hogyan érhetem el.

Hogyan tovább, milyen tervei vannak a következő 1 évre?
Z.R.: A következő időszak az amerikai mesterképzésem megalapozásával fog telni. Először a korábban elküldött pályázati anyagok segítségével szeretném a tudományos oldalamat Amerikában továbbfejleszteni, hogy elegendő külföldi tapasztalatom legyen a későbbi nemzetközi érvényesüléshez. Hazatértem után ősszel az amerikai egyetemi jelentkezésekre fogom helyezni a hangsúlyt. Jövő tavasszal, a diplomaszerzést követően pedig szeretném az őszi évkezdésig a most felderített hiányosságaimat pótolni.  

András, Ön mit üzenne a jövő kutatóinak?
D.A.: A nyelvtudás és annak használata nagyon fontos. Olvassák a nemzetközi szakirodalmat, igyekezzenek rálátni a teljes területre. Fontos, hogy ne vesszenek el csak egy szűk témában, hanem időnként lépjenek eggyel távolabb is, mert csak így lehet rálátni a trendekre. Nagyon fontos kommunikálni a területen dolgozó szakemberekkel, nemcsak kutatókkal, de menedzserekkel, marketingesekkel, vagy akár a célcsoporttal, akik majd hasznosítják a tudást, hiszen az igények ezen az oldalon merülnek fel. Kulcsszó az interdiszciplinaritás: a biológián kívül informatikával, energiával, optikai területekkel, nanotechnológiával is érdemes foglalkozni, mert ezek a területek határozzák meg a jövő eszközeit és módszereit.